Leírom a mai találkozásomat Milán apjával. Milán sírt. Megértem. Mondtam az érveimet, az apja izgatott volt és nagyon lekezelő. Milánt egyszer távol tartotta tőlem, máskor meg hozzám nyomta… Aztán Milán az apjához húzódott és csak nézett rám nagy boci szemekkel, úgy hogy mondtam neki, hogy ez a felnőttek dolga, neki ehhez semmi köze. Szerintem megijedt, hogy nem engedem el az apjához.
Andi: Akkor mikor jön haza a gyerek? Azt mondtad, hogy most megbeszéljük.
Peter: Már megmondtam, hogy szombaton.
A: Ez a megbeszélés? De én írtam neked, hogy elfoglaltságaink vannak. Ragaszkodom, hogy csütörtökön jöjjön.
P: Megnéztem, hogy pénteken nincs nyitva az uszoda. Szombaton viszem haza.
A: Februárban a bíróságon megegyeztünk, hogy a szünetek felét nálam tölti, a másik felét pedig nálad. Ez a szünet 10 napos, vagyis 5 napot veled lehet. Vasárnaptól csütörtökig.
P: Ah, az hülyeség. Te nem tartod be azt, amiről a bíróságon megegyeztünk.
A: Mit nem tartok be?
P: Nincs bankszámlád, hogy a tartásdíjat utalhassam.
A: Én úgy gondoltam, hogy ha jössz Milánért, akkor majd ideadod készpénzben, de 4 hónapja nem is láttad.
P: Neked kellene feljönni a tartásdíjért Budapestre. Ez mind a te hibád, mert te nem vagy normális. Te tehetsz mindenről.
A: Nekem kellene feljönni a pénzért Budapestre? Ne engem okolj mindenért! Miért nem vagyok normális? Mit csinálok?
P: A válasz benned van. Nem mondom el. Én viszlek a bíróság elé és majd akkor elmondom.
A: Miért nem mondtad el februárban?
P: Nem, nem. Majd akkor elmondom és tönkreteszlek. Úgy lenyomlak, hogy soha többé nem szeded magad össze.
A: Ha nem bízom benned, akkor hogy engedjem el veled Milánt egy hétre? Egyébként meg semmit sem csinálok, Miskolcon vagyunk, minden második héten láthatod a fiad.
P: Én sem bízom benned. Te manipulatív vagy. Akkor megyek a fiamért, amikor akarok.
A: Soha egy rossz szót nem mondtam rólad Milánnak.
P: Nem tudhatom. Te azt gondolod, hogy mivel ez a te országod, te mindent megtehetsz? Hogy mindenki mögötted áll?
A: Mit tehetek? Elmegyünk a bíróságra és ők hoznak ítéletet, ha mi nem tudunk megegyezni. Fizesd ki a vonatjegyet, amivel jöttünk.
P: Majd átutalom.
A: A testvérem vette bankkártyával. Ő fizette.
P: Akkor veszek fel pénzt.
A: A Bevándorlási hivatal azt mondta, hogy ha problémám van veled, akkor forduljak hozzájuk. Meg fogom őket keresni.
P: Én meg elmegyek a Családvédelmi Szolgálathoz, hogy Milán hétfőtől nálam van. És mit csinál velem a Bevándorlási hivatal? Megbilincsel és elvezet?
A: A rendőrségnek is szólhatok, ha nálam van a bírósági határozat, hogy nem engeded velem haza Milánt.
Akkor elmegyek a Ráday utcába érte csütörtökön. Mit vitatkozunk napokon?
P: És a rendőrség mit csinál velem? Ott élek, nem fognak onnan kirakni…És ezt akartad, hogy a gyerek sírjon? Ezt akartad elérni? Azt akarod, hogy olyan legyen, mint te? Nézd meg!
A: Milán, ehhez neked semmi közöd. Ez a felnőttek dolga. Akarsz menni apához?
P: Én mindig figyelmeztetem magam, hogy ne viselkedjek veled így….
A: Oké. Ez nem Milán dolga. Akkor én megyek.
A helyzet az, hogy csak ülök. Ez az ember csak vagdalózik. Nem értem, hogy miért veri magát Milánért, amikor nem is látogatja…. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Vagyis, ahogy mondtam, elmegyek a Bevándorlási hivatalba a bírósági végzéssel és elmondom. A levelemet továbbítom az ügyvédemnek, hogy mit ajánl. Mást nem tudok tenni. Mondtam neki is, mi mást tudok tenni?
Nem érdekli semmi. Azt hiszi, hogy mindent megtehet. A vonatjegyet sem akarta kifizetni. Majd átutalja. Én vigyem Milánt Budapestre? Én jöjjek fel a tartásdíjért? Küldött nekem google naptárt, amibe beleírta, hogy melyik hétvégét ki tölti Milánnal. Ahhoz képest, márciusban volt vele egy hétvégét meg áprilisban és májusban. Júniusban csak beugrott és elvitte pizzázni. Júliusban vagy 4-5 napot töltött vele. Aztán 4 hónapig semmi. Októberben elvitte pizzázni és most itt a balhé, mert szépen mondok valamit. Gyerek meg sír, az apjának meg csillog a szeme, amikor a gyerek mellé áll pityorogva.
Kit érdekel, hogy mi van a határozatban? Akkor minek a határozat? És nem mond semmit, mindig ezt csinálta. Mikor idejött, akkor sem mondta, hogy mit szeretne, meddig jött, mit akar….Most sem mond semmit, majd megbeszéljük, majd visszaviszem…és nem mond konkrétumot. Hogy hozzam fel Budapestre a gyereket, ha nem mondja meg, hogy mikor hozza vissza. Majd megbeszéljük. Szombaton viszem. Ez a megbeszélés?
Én csak stabilizálni akartam a helyzetet, hogy mikor és kivel van a gyerek. Ennyit akartam. Ő meg ott tart, hogy minden az én hibám és bármit megtehet.
Na. Elmondtam a sztorit. Megértem, hogy ha ti is csak néztek. Én is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: