– Kisfiam, most már csak akkor fogsz apukáddal elmenni, ha akkor jön érted, amikor a bírósági határozat engedi.
– Jó, anya.
– Kisfiam, én mindig elengedtelek vele, amikor megjelent. Csak most már elegem van, hogy kérdezek tőle valamit és ő kiabál velem.
– Igen, anya.
– Meg hogy nem mondja meg, mikor hoz haza. Nem fogok vele küzdeni. Azért mentünk a bíróságra, hogy megegyezzünk.
– Igen, anya.
– Megegyeztünk. Rugalmas voltam eddig, de visszaél a helyzetével.
– Igen, anya.
– Vannak emberek, akiknek megengedsz dolgokat és ők visszaélnek ezzel.
– Igen, anya.
– Mint ahogy Béla is mondta a telefonban a főnökéről. Az egyik munkatársukat kihasználja, mert az megengedi neki. A hétvégén felhívja, hogy tegyen meg neki szívességeket. Nem tud nemet mondani. Hétvégén nem dolgozunk. Fel se vesszük a főnökünknek a telefont.
– Igen, anya.
– Kisfiam, érted te ezt?
– Nem, anya.