Tapasztaltam, milyen egyedülálló anya gyermekeként nevelkedni. Mit láttam, érzékeltem
gyerekszemmel? Természetesen csak saját benyomásaim élnek tovább bennem: magamról
és édesanyámról. Apámról sajnos nem sok. Anyám éjjel-nappal dolgozott, hogy ki tudja
fizetni – a még apámmal közösen igényelt, de már nélküle megkapott – OTP lakás árát és a
fenntartási költségeket. Keveset aludt, éjjel íróasztalára hajolt, reggel én ráztam fel az
ágyból. Alig maradt ideje rám. S én kicsire húztam magam, hogy minél kevesebbet zavarjam.
Ma már, anyaként, tudom, nem volt hibás sem anyám, sem én. Gyermekkori álmom, hogy
nekem is rendes, kerek egész családom legyen, megvalósult. De kortársaim, nőtársaim nem
mindegyikének adatik ez meg.
Kíváncsi vagyok, hogy mivel jár ma Magyarországon, az észak-keleti régió nagyvárosában az
egyedülálló anyaság. Hogyan birkózik meg a nehézségekkel a gyermekét egyedül nevelő
anya? Mi a nehézség? Kell birkózni? Az egyedülálló anyáktól érkező egységes vélemény,
hogy egyáltalán nem kapnak segítséget a társadalomtól. Egy középosztálybeli anya – azt
gondolja a többségi társadalom – megoldja magától a problémáit, a válást, a munkába való
visszatérést. Pedig bizonyos munkakörökbe sokkal nehezebb elhelyezkedni egy (vagy több)
kisgyerekkel. Az egyedüllét lelkileg is nagy teher: egy sikertelen kapcsolat tudata, az apával
való kapcsolat tartás nehézségei és a gyermeknevelés kihívásai. Nehézséget jelent, hogy az
egyedülálló anya ne férfiasodjon el, maradjon nőies, legyen játszótárs, logisztikai szakember,
és őrizze meg a lakás melegét.
A nehézségek közepette mi jelenthet segítséget az anyáknak? A velük való beszélgetésben
nagyon világosan és konkrétan meg is fogalmazzák a segítségre vonatkozó igényüket:
életmódbeli tanácsadás, önálló gazdálkodás segítése, kapcsolati háló felépítése, közösség
kialakítása, lelki támogatás. Életmentő lehet egy támogató közösség, mely segíti az anyát
konkrét fizikai tevékenységekben, mint költöztetés, lakásfelújítás és a lelki megerősítésben
is. A tudat, hogy nincs egyedül a gondjaival, meghallgatják, esetleg a közösség tagjaiból
kikerülő vagy behívott szakemberek – pl. jogász, pszichológus, mediátor stb. – az ő személyes
élethelyzetére, gondjaira válaszolva nyújt segítő kezet. Az egyedülálló anyák várják, hogy
megszólítsuk őket, hogy foglalkozzunk velük, életükkel.
Idézetek nők közötti beszélgetésekből
„Semmilyen támogatást nem kaptam meg, mert volt munkám. De hát én egyedülálló
vagyok!”
„Nagy hátrány a gyerekvigyázás hiánya, a gyerekemet otthon kellett hagynom egyedül.”
„Különösen nehéz, ha nincs nagyszülő, nincs más segítő.”
„Megkeresni azt a pénz, amiből megélünk, az egész káosz szervezése, nem elég egy
munkahely, a több munkahelyet szervezni kell.”
„A türelem a segítség nekem, hogy ki bírja várni a környezetem, remélem, hogy be fog állni.”
Ami leginkább beválik: egy összetartó női kör, közösség! A Holdam Egyesület egyedülálló
anyukáinak a legnagyobb lehetőség, segítség maga a nők és anyák alkotta közösséghez való
tartozás, barátságok kialakulása, közös programokon való részvétel, szakmai előadókkal való
beszélgetés.
Te is kipróbálhatod!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: