Reményik Sándor: Csak egymáshoz
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden –
Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra –
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt –
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
(1937)
Egyedül álló anya vagyok, két kislányomat nevelem egyedülállóként, már 6 éve. És ha őszinte
akarok lenni, már kamasz koromban is volt bennem egy ilyen kép magamról. A
párválasztásnál is bennem volt az a mondat, hogy jó apát kell választanom, hiszen a férjét
bármikor „lecserélheti” az ember, de a gyermekei apját soha. Elég erős vagyok, meg tudom
csinálni egyedül is, mindenre képes vagyok. Sokáig mondogattam ezt magamnak. Hát tessék,
kipróbálhatom élesben! Meg is tudom csinálni, sőt nagyon jól csinálom! Az a kérdés, akarom-
e? Mára látom, hogy ezek nem a legjobb mantrák voltak, és nem volt a legjobb stratégia.
Hisz, ha a társammal ideális a kapcsolatom, akkor az a legjobb a gyerekeknek is. Persze
biztosan mindenre akadnak ellenérvek.
Én sokáig élveztem a szabadságot. Akkor és azt csinálunk a gyerekekkel, amit mi akarunk,
nem kell alkalmazkodni, nem kell egy férfiról, mint egy harmadik gyermekről gondoskodni,
kiszolgálni. Saját belátásom szerint nevelek és éljük az életünket. Valóban olyan jó-e ez
nekem. Bevallom, sok szempontból jó, hisz a magam ura vagyok, hozzáteszem, rövid pórázon
tartom magam. Csak olyankor lesz úrrá rajtam az elkeseredettség, amikor néha-néha, egy-
egy estét valóban egyedül, gyerekek, barátok nélkül kell töltenem. Olyankor belém hasít az
érzés, hogy engem miért nem szeret senki?
Ilyenkor elhatározom, hogy nyitottá válok egy új kapcsolatra, ellágyulok és megengedem
magamnak, hogy majd valaki kényeztessen. De ki az a férfi, aki „Bátor sólyomként”
megjelenik az életemben? Akiért képes lennék három pár vascipőt eljárni, három vas cipót
elrágni és három vaspálcát elkoptatni? Ki az ideális férfi?
Több kutatást készítettek a témában, hosszú a jelzők listája. Tapintatos, érzékeny, alázatos, a
nőt szépnek tartja, kiváló humorérzékkel rendelkezik, több nyelven beszél, kedves,
romantikus, hűséges, nagylelkű, csodálatos szerető, szereti a macskákat, fitt, kulturált… ezért
nem szeretem én, az ilyen jellegű felméréseket.
Valahol azt is olvastam, hogy az, aki ennyi mindent akar szeretni a másik emberben, az nem
tudja, hogy mit is akar tulajdonképpen. Első körben talán azt kellene tisztázni: milyen vagyok
én, mi a valódi igényem? A konkrét elvárások hiánya mindig egy ilyen hosszú, irreális
tartalmú listákat hoz létre. A kicsi, reális igény nem egyenlő az igénytelenséggel, és hogy
tökéletes férfi nincs is.:-(
Azt is olvastam valahol, hogy pontosan el kell képzelni az óhajtott személyt, külső, belső
tulajdonságaival együtt, hogy ha találkozunk vele, ráismerjünk, és különben is akkor tudjuk
csak bevonzani.
A saját igényeim?
Nehéz összeállítani egy listát!
Az biztos, hogy fontos számomra:
- felnézhessek rá, mint ahogy az is, hogy ő is nagyra tartsa az én tevékenységeimet
- és támogasson bennük,
- szeresse a gyermekeimet!!!!
- legyen dolgos, szorgos,
- érezzem magam mellette biztonságban,
- szeresen utazni, táncolni,
- és szeretem, ha egy férfi magas, mert akkor kicsi virágnak érzem magam, akit meg lehet védeni,
Nem akarom túl hosszúra nyújtani a listámat, nehogy ne legyen olyan férfi a földön, aki
teljesíteni tudná az elvárásokat, viszont nagyon kíváncsi vagyok a ti véleményetekre. Más
egyedülálló anyukának, milyen igényei vannak, mik a preferenciák?
Hiszem, hogy mindenkinek van egy tökéletes párja, aki gyerekestől, rigolyákkal együtt
elfogad és tisztel bennünket.
Neked milyen ez a tökéletes férfi?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: