Miért lehet jó, ha az egyedülálló anyák találkoznak egymással? Miért gondoljuk mi, a Holdam Egyesület néhány tagja, magunk is gyermekeinket egyedül nevelők, hogy találkozzunk, legyünk együtt?
Van egy remek hely, egy közösségi tér, a Holdam udvar, pontosan a belvárosban (Miskolc, Széchenyi u. 19. földszint – Weidlich-udvar). Eleinte kismamák jöttek össze, várandósságra, szülésre felkészülni, majd pici babáikkal is betértek, a szoptatás, hordozás, nevelés csodáiban elmélyedni. Idővel tágult az udvar látogatóinak köre, érkeztek anyák kisiskolás gyerekeikkel, nagymamák unokáikkal. És mások is, örömökkel, kérdésekkel, nehézségekkel. Egymásra néztünk: tárjuk ki szélesebbra az ajtónkat! Nekünk, egyesületi tagoknak megadatik, hogy a Holdam udvarban időzzünk, beszélgessünk, érzelmi-lelki támogatást kapjunk; adjunk helyet, időt, figyelmet a gyermekükkel egyedül maradó – elvált, megözvegyült – anyáknak.
Tapasztaltuk: az első időkben szinte a túlélés a legfontosabb, olyankor elkel a segítség, olyan igazi. Jó szó, gyengéd érintés, megértés, meghallgatás. Ha pedig sorstársakra lelünk, jön a nagy felismerés, hogy nem vagyunk egyedül a problémékkal. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik küzdünk új élethelyzetünk nehézségeivel. És egymást segítve meg is bírkózunk azokkal.
Továbbgondoltuk, hogy mi esne még jól:
1. Ha a közösségben, az anyatársaim mellett pszichológussal is beszélhetek, ha mediátor segít, ha egy jogász, pénzügyi szakértő eligazít. Ha van, aki vigyáz a gyerekemre, amíg ügyet intézek, okosodom, munkát keresek, felújítok, szépülök, netán kikapcsolódom!
2. Ha részt vehetek barkácstréningen, hogy elsajátítsam a házban előforduló apró meghibásodások javítási módjait. És hozzáférhetek a megbízható mesteremberek adatbázisához – ha mégsem menne a hibajavítás.
3. Bekapcsolódhatok közös eseményekbe: fotózásba, fórumszínházba, utcai akciókba, rádiózásba, filmkészítésbe, konferenciába.
4. A csoport-találkozók alkalmával magabiztosabbá válhatok, aki felvállalva helyzetét, elindulhat akár az érdekérvényesítés útján is…
5. Minél többször találkozni. Havonta négy alkalommal várunk: kétszer délelőtt (a hónap 1. és 3. csütörtökén 10.00 órától) és kétszer délután (a hónap 2. és 4. keddjén 16.30-tól).
Gyere el, jó lesz találkoznunk!
Sziasztok!
Én mindenféleképpen fontosnak tartom a közösséghez tartozást, legfőképpen akkor, ha az ember egyedül találja magát egy problémával szemben vagy esetleg egyedül találja magát az életben…
Hiszem, hogy sebeinket, fájdalmainkat, csalódásinkat társas érintkezés, kommunikáció útján is gyógyíthatjuk azáltal, hogy elég bátrak vagyunk segítséget kérni másoktól vagy nyíltan tudunk azokról beszélni akár egy egész embercsoport előtt. Felvállalni cselekedeteinket, elfogadni döntéseinket, szembenézni az előttünk álló felelősségekkel, kihívásokkal, megtalálni azokat az ideákat, melyeket követni tudunk vagy hinni tudunk bennük.
Amennyiben az élet gyakorlati oldalán is segítséget kaphatunk ezen közösség által, az már csak hab a tortán.
Szép napokat!